Minden évben visszajárunk, mert szép, mert sétálós, vonatozós, múzeumozós, állatozós, vizezős, kalandos hely. Idén tavasszal volt szerencsénk egy olyan napot választani, amikor igazán látványos és pihentető arcát mutatta az egész kirándulóhely. Még nem a nyári fülledt időben izzadós, pihegős, hanem az az igazi kirándulóidő, friss avarillattal, békésen csicsergő (nem fáról a hőségtől lefordulnivágyó) madarakkal, sok vízzel, vízeséssel, zubogóval.
Felfelé vonatoztunk és még a fejünkön sem húzott át az oly gyakran kellemetlen menetszél.
A fenti végállomást már egy ideje felújították, így igazán impozáns látvány fogadja a kirándulni vágyókat. Kis pihi a tisztáson és indulás is felfedezni.
(Ami nálunk nem békés sétából és avarpiszkálásból, hanem ketceréből kieresztett kisoroszlán módjára, ide-oda rohangálásból és vad sztorizgatásból szokott állni. :))
Ami rögtön szembetűnő, hogy a sétautat nagyszerűen felújították, így a babakocsival közlekedőknek és az idősebbeknek sem kell vízmosásokon és göröngyökön átbukdácsolniuk.
Lefelé a pisztrángost most kihagytuk, inkább a Csobogóba ültünk be egy késői ebédre. Szerencsénkre, mert pont addigra elérte Szilvásváradot is a mennydörgés/villámlás/felhőszakadás nem éppen áldásos hármasa. :)
Mire végeztünk az evéssel, a vihar elvonult, mi meg haza ... elégedetten, kitisztult fejjel.
Ajánlom mindenkinek!
Aki pedig nem jut el ide a közeljövőben, keressen egy számára megnyugtató, kikapcsolódásra alkalmas helyet a lakásához közel és pihentesse az agytekervényeit pár perc, óra erejéig.
Higgyétek el, megéri! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményed ne rejtsd véka alá! Ki vele! ;)