Pünkösdkor és egyébként meg amikor tehetjük, sokat utazunk Erdélybe, Magyarkiskapusra. Szívem csücske ... a Dacia-ba tuszkolt tömegek, a miccs, az útszéli kis cigánypurdék, a Körösfőn minfélét áruló árusok, a szerpentinen kanyart levágó autósok, a reggelek és esték zajai, illatai, a kiskapusi kicsiny csorda, a temetőben düledező kopjafák, a szeletelt hunyadi kenyér és még sorolhatnám az érzéseket, gondolatokat, amik csakúgy tolulnak az agyamba, a szívembe és az orromba. :)
Ezúttal pocsék időt fogtunk ki, DE nem volt semmi sem veszne! Sikerült ugyanis két eső között pecáznunk, szalonnát sütnünk, térdig vizesen a csűr mögött megnőtt fűben szaladgálnunk. ÉS még Gyulafehérvárra is eljutottunk, ahol abban a két órában, amit ott töltöttünk, még az eső sem esett. :)
Visszafelé kicsit sajnáltam, hogy a nagyenyedi várat nem tudtuk megnézni, de hát majd legközelebb. ... :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményed ne rejtsd véka alá! Ki vele! ;)