Szeretem a közeli felvételeket, a grimaszokat, a fintorgó orrokat, a csibészes pillantásokat, a meghitt öleléseket, az olyan képeket, amelyek felszabadultak, őszinték, természetesek és spontának.
Hogyha évek múlva visszanézzük őket, egy szívdobbanással azt mondhassuk: "Igen, ezek jó pillanatok voltak, jól éreztük magunkat, végre nem siettünk, nem sürgettünk, csak úgy voltunk ... egy giccsmentes, egyszerű világban."
... hogyha pedig régi, közös és szép emlékeink is vannak, jó szokszor elevenítsük fel őket, nehogy magukkal rántsanak a hétköznapok komorságai. ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Véleményed ne rejtsd véka alá! Ki vele! ;)